Házasság

 A születésnapi lufijából szívtam ki a héliumot, és azon törtem a fejem, mit mondhatnék, vicces hangon. Majd kitaláltam. Komolyat fogok mondani, amit komolytalanná tesz az idiótán magas hang. Ránéztem, elvettem a számtól a lufit, és megkérdeztem:

"Ha most megkérném a kezed igent mondanál"?
 Válasza csönd volt, és szemében ragyogás. Láttam rajta, hogy elképzelte azt a pillanatot amikor ezt a kérdést komolyan fogom megtenni. Láttam egyfajta ragyogást az arcán, és igen, akarná. Boldoggá tenném vele.
 Persze ez nem az én stílusom. Kell még pár év... Meglepetés lesz. Derült égből villámcsapás, és persze stílusos villámcsapás. 

A mai nap dala

Sziasztok !
 Ma úgy döntöttem ennek a dalnak szentelem a mentalitásomat. Ez a dal többet mond pár szónál.
 Szól ez az egyenlőségről. Nem vagyok több, de kevesebb sem.
 Ezt követően fő témája, a kitartás. Olyan sokszor eshet mély pontra az ember, de ez nem jelenti azt, hogy ott is kell maradni. Mindig menni kell előre, összpontosítani kell a céljainkra. Minden lehetséges.

Vacsora

Sziasztok!
 Nem véletlenül az a blog neve, hogy Amihez épp kedvem van. Most ehhez volt kedvem. 

Vacsora

                Szavakkal sosem kért rá, de tudtuk mind ketten, hogy ilyenkor mit nem szabad. Rám nézett és tudtam, most nem nézhetek rá úgy, nem érinthetem meg őt és nem beszélhetek hozzá lágyan, ahogy amúgy mindig teszem.

                Vigyáznom kellett minden szóra, ami elhagyta a számat. Hosszasan át kellett gondolnom a mondanivalóm. Sok volt a hazugság és a titok, a kis találkozóktól kezdve a születési dátumomig. Mind ezt leszámítva, hogy ilyenkor mélyen belül féltem, kellemes volt a hangulat. Családias környezet alakult ki. 3 generáció ült az asztalnál, és hallgattuk a tv szavát, miközben étkeztünk.

                Az anyja nagyon jól főzött, eltalálta az ízeket. Eleinte mindig dicsértem, de mostanra a sok titok miatt kialakult köztünk az ellenszenv. Ami visszatartott attól, hogy kifejezzem az ételei iránti szeretetem. Beszélgettünk ugyan, de így hogy gondosan kellett válogatnom a szavaim, nehezemre esett. Az apjával könnyebben megtaláltam a közös hangot. Ő látta bennem a jót, amit egyébként mindenki, aki akarta. Nem kereste a hibáimat, pedig azért akadtak bőven. Autók, utazások, régi élmények mind nagyon érdekesek voltak számomra az ő szájából hallva.

                Szeretik a lányt akit én is szeretek. Boldognak szeretnék látni őt, és én is. Nem akarom elvenni tőlük. Szeretném ha tisztelné őket, hiszen rájuk számíthat. Hibákkal, de gondos szülők. A szeretett lány sosem szenvedett hiányt. Gondoljon hát rájuk hálával. Hálálja meg szavakkal, tettekkel, figyelmességgel és szeretettel.

                A vacsorát követően kedvesem már sietne a szobába. Nem szereti ezt a légkört. Egy nap pedig hiányozni fog neki, de ezt talán ő is tudja szíve mélyén. Szívesen maradnék még kicsit. Szeretném ha látnák, hogy jó vagyok. Hogy nincs bennem ártó szándék. Szívem húz a szobába, ahol szerethetem és érinthetem őt. Hangosan megköszönöm a vacsorát, és követem kedvesem.

                Amint csukva az ajtó karjaimba bújik, és megcsókolja szám. Szeret ő engem és szeretem őt én. Minden csók előtt és után, néha közben is félve pillantunk az ajtóra. Arra a vékonyka fa ajtóra, ami óvja szívünk. Óvja kis titkainkat, ügyetlen tánclépéseinket és szerelmes pillantásainkat. Mert mi részegek vagyunk a szerelemtől, nem vágyunk máshova csak egymás karjaiba.

                …Ez a szerelem többet érdemel…