Szisztok!
Hosszú idő után írok. Mostanában nem sok időm akadt, de végre befejeztem egy régen tervezett blogbejegyzésem.
Összegyűjtöttem 5 olyan dolgot, ami jelen van mindennapjainkban, de még is alig tudunk róluk valamit. Remélem hasznos információkkal szolgálok.
Fogkefe
Gondoltátok volna, hogy a fogkrém hamarabb jelent, meg mint
a fogkefe? A fogkrém múltja az ókori Egyiptom idejéig nyúlik vissza, de most, a
fogkefe az amiről én szeretnék írni. A
15. században a kínaiak már használtak a mai fogkefékhez hasonló eszközt, de a
ma háztartásainkban használt fogkefét 1780-ban találta fel William Addis.
Tükör
Ki az aki egy nap legalább egyszer ne nézne tükörbe? Úgy gondoltam, hogy talán erről a tárgyról
sem tudunk sokat. Régi őseink, egy
misztikus tárgynak tartották ezt az eszközt. A tükör őse elsősorban a
rezzenéstől mentes víz, majd aztán jöttek a simára csiszolt ezüst, réz majd bronz
felületek. Sajnos ezek a tárgyak, nem sokáig mutattak tiszta képet, az oxidáció
miatt.
A ma használt tükröket a 13. században a Velencéhez tartozó Murano
szigetén születtek. Eleinte higanyt is használtak hozzá, ám ezt hamar helyettesítették
ezüstfoncsorttal.
Csokoládé
A csokoládénak, régebbi nevén xocolat-nak zavaros története
van. (eleinte ital formájában fogyasztották az akkor még keserű csokoládét) Régen a maják is használták fizetőeszközként.
Majd az aztékok legyőzték a majákat átvették tőlük a kakaóbabot. Az aztékok már
ízesítették fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a
legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették. Majd Spanyolországba került
a "kincs" (nem éppen békés körülmények közt). A 17. századig a csokoládé az ország határain
belül maradt. Először a spanyolok sem szerették fogyasztani, míg a mexikói
spanyol apácák el nem kezdték ízesíteni szerecsendióval, fahéjjal, cukorral.
Később
Franciaországban is elterjedt a csokoládénak nevezett édesség. Angliában II.
Károly (1660-85) uralkodása alatt vált divatos itallá. A szilárd csokoládét
1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár (mely később a ma is létező Cadbury
cégbe olvadt).
Műköröm
A műköröm
kialakulásának története egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Egyiptomban
a fáraók ápoltságuk jeléül körmükre hosszú, aranyozott pótkörmöket helyeztek.
Az ismert Cleopatra is szívesen hordott ilyeneket.
A műkörmök ezután a Ming dinasztia
idején bukkantak fel Kínában (1268–1644). Ott a műkörmök a felső tízezerbe
tartozást jelképezték.
Amerikában és Európában az iparosodás
kezdetével terjedt el a körömkozmetika. Az 1830-as években egy Sitté nevű
doktor is foglalatoskodott a körmök ápolásával, de csak 1917-ben vette kezdetét
komoly fejlődés e téren.
Az első műkörmöt, egy körmét rágó
fogorvos alkalmazta, de neki nem volt valami tartós módszere. Majd a
70-es években terjedt el az akril technika, amit a zselék elterjedése követett.
Szilikon mellek
Az első
mellnagyobbítási módszert Dr. Robert Gersuny osztrák orvos fejlesztette ki az
1890-es években (paraffin injekciós technika). Mellékhatásai azonban
bővelkedően voltak a módszernek: különböző fertőzések, megkeményedő mellek és
tumorszerű csomók.
Az 1920-1930-as években a szakemberek
fenékből kimetszett zsírszöveteket ültették a mellekbe. Ám ezek hamar
felszívódtak és sokszor nem is egyforma mértékben. A folyékony szilikon injekciók a II.
világháború után váltak népszerűvé. A módszer hamarosan San Francisco-t és Las
Vegas-t is meghódította. Azonban ennek is komoly mellékhatásai akadtak, mint pl.:
szilikon vándorlás, tumor szerű duzzanatok, amik végett melleltávolítás is
szükséges volt, és krónikus gyulladások.
1961-ben jöttek a szilikontasakok, majd
1965-ben a sós vizes implantátumok, amelyek a 90-es években uralták az USA
mellimplantátum-piacát.
Később betiltották a zselével töltött
implantátumokat, mert úgy gondolták betegségek okozói, ám ez megcáfolása után,
újra szabadalmasították.
Mostanra német orvosok titánium bevonatú
implantátumokat hoztak létre, remélve, hogy sokkal szövetbarátabb lesz, mint az
eddigiek.
