"Ami az egyiknek szemét a másiknak kincs" < hogyha kicsit átfogalmazom, akkor ez akár azt is jelentheti hogy "amin az egyik nevet azon a másik sír". Igaz? Szerintem ez így reális.
Szóval hogyha van egy személy az iskolában(vagy egy nagyobb közösségben akár munkahelyen) akit kicikizünk valamiért. És ő akkor nevet rajta, biztos hogy otthon is nevet rajta?
Tegyük fel, van valami amit ő(a csúfolt személy) nagyon szeret, tiszta szívéből, és azzal a valamivel viccelődünk. Akkor az fáj neki? Őszintén nevet rajta? Velünk nevet? Vagy az a valami, amit ő nagyon szeret, már a részévé vállt, és ha azon a valamin nevetünk, rajta nevetünk? Mi van akkor ha ezen elgondolkodunk? Mi van hogyha mindenkinek végig megy ez a gondolatmenet a fejében? Talán kevesebb fájdalom lenne a világban? Az biztos, de kevesebb nevetés is. Mert ha nincs amin sírjon az egyik akkor nincs amin nevessen a másik. És megszűnne a viccelődés.
Mindenkinek van olyan pontja amit fáj ha eltalálnak. De néha hagyni kell, hogy eltalálják. Ettől talán erősebbek lesznek majd azok a pontok. És talán több nevetés lesz a világban :)
Persze ez is csak egy körbe ért gondolatmenet. Mert ugyan ott vagyok ahol elkezdtem :)
"Amin az egyik nevet, azon a másik sír"
A lényeg úgy is az lesz a végén, hogy erősnek kell lenned, mert mindenkinek van gyenge pontja, viszont ha jól kezeled akár erősség ként is használhatod azt :)
Annak aki végig olvassa, sajnálom, hogy raboltam az idejét :) csak ilyen kedvemben voltam, hogy megosszam az egyik ilyen gondolatmenetemet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése