Minden nap használod de semmit sem tudsz róla

 Szisztok!
 Hosszú idő után írok. Mostanában nem sok időm akadt, de végre befejeztem egy régen tervezett blogbejegyzésem.
 Összegyűjtöttem 5 olyan dolgot, ami jelen van mindennapjainkban, de még is alig tudunk róluk valamit. Remélem hasznos információkkal szolgálok.

 Fogkefe

 Gondoltátok volna, hogy a fogkrém hamarabb jelent, meg mint a fogkefe? A fogkrém múltja az ókori Egyiptom idejéig nyúlik vissza, de most, a fogkefe az amiről én szeretnék írni.  A 15. században a kínaiak már használtak a mai fogkefékhez hasonló eszközt, de a ma háztartásainkban használt fogkefét 1780-ban találta fel William Addis.

Tükör

 Ki az aki egy nap legalább egyszer ne nézne tükörbe?  Úgy gondoltam, hogy talán erről a tárgyról sem tudunk sokat. Régi őseink, egy misztikus tárgynak tartották ezt az eszközt. A tükör őse elsősorban a rezzenéstől mentes víz, majd aztán jöttek a simára csiszolt ezüst, réz majd bronz felületek. Sajnos ezek a tárgyak, nem sokáig mutattak tiszta képet, az oxidáció miatt.
 A ma használt tükröket a 13. században a Velencéhez tartozó Murano szigetén születtek. Eleinte higanyt is használtak hozzá, ám ezt hamar helyettesítették ezüstfoncsorttal.

Csokoládé

 A csokoládénak, régebbi nevén xocolat-nak zavaros története van. (eleinte ital formájában fogyasztották az akkor még keserű csokoládét)  Régen a maják is használták fizetőeszközként.
 Majd az aztékok legyőzték a majákat átvették tőlük a kakaóbabot. Az aztékok már ízesítették fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették. Majd Spanyolországba került a "kincs" (nem éppen békés körülmények közt). A 17. századig a csokoládé az ország határain belül maradt. Először a spanyolok sem szerették fogyasztani, míg a mexikói spanyol apácák el nem kezdték ízesíteni szerecsendióval, fahéjjal, cukorral.
 Később Franciaországban is elterjedt a csokoládénak nevezett édesség. Angliában II. Károly (1660-85) uralkodása alatt vált divatos itallá. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár (mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt).

Műköröm

 A műköröm kialakulásának története egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Egyiptomban a fáraók ápoltságuk jeléül körmükre hosszú, aranyozott pótkörmöket helyeztek. Az ismert Cleopatra is szívesen hordott ilyeneket.   
 A műkörmök ezután a Ming dinasztia idején bukkantak fel Kínában (1268–1644). Ott a műkörmök a felső tízezerbe tartozást jelképezték.
 Amerikában és Európában az iparosodás kezdetével terjedt el a körömkozmetika. Az 1830-as években egy Sitté nevű doktor is foglalatoskodott a körmök ápolásával, de csak 1917-ben vette kezdetét komoly fejlődés e téren.
 Az első műkörmöt, egy körmét rágó fogorvos alkalmazta, de neki nem volt valami tartós módszere. Majd a 70-es években terjedt el az akril technika, amit a zselék elterjedése követett.

Szilikon mellek

 Az első mellnagyobbítási módszert Dr. Robert Gersuny osztrák orvos fejlesztette ki az 1890-es években (paraffin injekciós technika). Mellékhatásai azonban bővelkedően voltak a módszernek: különböző fertőzések, megkeményedő mellek és tumorszerű csomók.  
 Az 1920-1930-as években a szakemberek fenékből kimetszett zsírszöveteket ültették a mellekbe. Ám ezek hamar felszívódtak és sokszor nem is egyforma mértékben.  A folyékony szilikon injekciók a II. világháború után váltak népszerűvé. A módszer hamarosan San Francisco-t és Las Vegas-t is meghódította. Azonban ennek is komoly mellékhatásai akadtak, mint pl.: szilikon vándorlás, tumor szerű duzzanatok, amik végett melleltávolítás is szükséges volt, és krónikus gyulladások.
 1961-ben jöttek a szilikontasakok, majd 1965-ben a sós vizes implantátumok, amelyek a 90-es években uralták az USA mellimplantátum-piacát.
 Később betiltották a zselével töltött implantátumokat, mert úgy gondolták betegségek okozói, ám ez megcáfolása után, újra szabadalmasították.
 Mostanra német orvosok titánium bevonatú implantátumokat hoztak létre, remélve, hogy sokkal szövetbarátabb lesz, mint az eddigiek.