Az év utolsó bejegyzése

 Az évet kevesebb mint 10.000 blog megtekintéssel indítottam, ám most közel 24.000-szer kattintottatok a blogomra. Nagyon szépen köszönöm :D Hálás vagyok érte *-*


 A legelső bejegyzésem: 2011 április 28-án hoztam létre, akkor még csak úgy gondoltam, hogy dalszövegeim és verseim osztom majd meg. De végül a blogom címére "amihez épp kedvem van" hallgattam.  Szóval mindenről írok ami érdekel, és szerintem érdekes. A statisztika szerint ti is érdekesnek tartjátok ezeket :D aminek felettébb örülök. :D

 Az idei legnépszerűbb bejegyzések:
-Ask.fm beszólások
-Interjú "Mr. Forrónaci"-val
-Az év FAKE átverése (ask.fm)
-Látványosság lettem
-Larry Stylinson avagy Harry Styles és Louis Tomlinson kapcsolata
-Sztárok tetoválásai (jelentésükkel)

 Ami a zenélést illeti rengeteget gitároztam, és örömmel közlöm fejlődőképes vagyok. A 2013-as évben 4 saját dalt osztottam meg veletek, köztük az első angol nyelvűeket és két cover videót is.

 Szóval amit mondani akarok, ez az év szerintem jó volt. Remélem a következő is az lesz :D Tartsátok be az újévi fogadalmatokat(már ha van).
 Én már rég fogadtam meg bármit is újév alkalmából, de most 2 is van :D Az első az, hogy jobban ráfekszem a zenélésre, a második pedig, hogy ledolgozok egy kis zsírt :D

 Sok sikert mindenkinek, és boldog újévet :*

 Pápá 2013 ♥

  Sok számomra hihetetlen dolog történt velem idén. Ez az év emlékezetes marad számomra.

Az év FAKE átverése (ask.fm)

 Az ask.fm rengeteg "celebet" gyártott nekünk. Olyan embereket ismerhettünk meg akikről eddig életünkben nem hallottunk, még is megfogtak minket a történeteikkel, válaszaikkal, és ezért sokukra felnéztünk.
 Ám, ez is azok az oldalak közé tartozik, ahol bárki kiadhatja magát, valaki másnak. Ezzel sokan vissza is éltek.

 Biztos vagyok benne, hogy sokan hallottátok már azt a nevet hogy Ács Szabi, vagy Hajnal Ádám. Megismerhettük őket az ask.fm-en, és nagyon sokan felnéztünk rájuk, mostanáig. Ugyanis kiderült, hogy valaki facebookon, és ask.fm-en egyaránt meghamisított egy egész családot és baráti társaságot. 
 Kiderült, valójában nem léteznek. Legalább is nem ebben a formában. Ők külföldön élő emberek, és az ő képeiket használták fel, ismeretlen okokból. A srác elmondta, hogy a történetek 80%-a valós, csak más-más nevekkel. (Lásd amit ő írt lentebb)
 Szóval ez egy csodás tanulság, hogy nem szabad hinni még a szemünknek sem. Rengetegen megbíztak ezekben a srácokban, és sok olyan dolgot meséltek el nekik amik magán jellegűek. Akik megbíztak bennük, azt hitték tudták kikben bíznak. Ám lehullt a lepel.

 Nem tudom mi volt a célotok srácok, de remélem sikerült. 

Az igazi "Szabi" twittere: BradleyKShelton
"Dávid" nevezetű barátjuk: DT190

 Egy lány folytatott a sráccal beszélgetést facebookon, ahol színt vallott a fake. Itt lent láthattok egy két részletet a beszélgetésből.

 Akár kik is ez a srácok, biztos nem lehetnek rossz emberek, mert sokan megkedvelték őket, azért akik, ahogyan írtak, a képek, pedig csak képek, ha nem áll mögöttük senki. Kár, hogy pár sztori nem igaz abból amit „Szabi” írt, mert mi azokat a sztorikat is a személyiségüknek tudtuk. Sokan csalódottak, de fel a fejjel.

 Azért gratulálnom kell a srácoknak hogy majdnem 1 teljes évig tartották a látszatot.

Forrás: Szabika és Ádám found true love < facebook csoport

Látványosság lettem

 Volt már pár furcsa élményem amióta rövid a hajam. 
  Hozzászoktam, hogy az emberek bámulnak azt kérdezgetve egymástól „az fiú vagy lány”. Persze az emberek igyekeznek leplezni, de vannak érdekes kivételek.
 Most elmesélek 4 ilyen kivételt (a rengetegből).

1. Egy nyilvános wc-ben voltam, igazgattam a hajam a tükör előtt. Egyszer csak arra lettem figyelmes a tükörben, hogy egy nő be szeretett volna jönni kislányával a kezében, ám amikor meglátott megtorpant, és kereste az ajtón a jelet. Először azt hitte, hogy eltéved, ám amikor jobban megnézett rájött, hogy én bizony lány vagyok, és jó helyen jár. Utána boldogan mosolyogva indult a wc-k felé.

2.  A villamoson utaztam, amikor elém beült 2 srác. Az egyik bökdöste a másikat és viszonylag hangosan mondogatta neki, hogy „nézd már az egy lány”. A másik pedig nem hitte el. Erre bizonyítás képen a másik azt mondta, hogy „nézd már mekkora melle van”. Erre felkaptam a fejem, magamban csak csodálkoztam „nekem, nagy mellem” o.O  , hát ez vicces. Majd odahajoltam a fiúkhoz és mondtam nekik, hogy lány vagyok. Kissé meglepődtek.

3. Egyik reggel átjött egy néni, és mondta, hogy ő volt az akitől megvettük még sok-sok évvel ezelőtt a lakást. Mondta, hogy beszélnie kellene anyummal, én pedig odaadtam a telefonomat, hogy hívja fel nyugodtan. Miután beszélt anyukámmal, kérdezte tőlem, hogy hol van a húgom (én itt teljesen elvörösödtem zavaromban). Mondta, hogy valami Majának hívják, és hogy nagyon édes az a kislány.  Gondolkodtam, hogy összetörjem-e a kis világát, hogy én vagyok a húgom.. vagy mondjam, azt hogy én vagyok Ádám :'D de végül közöltem vele a tényt. Szegény nagyon restellte, hogy fiúnak nézett, de mondtam neki, hogy nem baj sűrűn előfordul.

4. Ez az eset pont ma történt. Szintén egy nyilvános wc-ben voltam. Kijöttem a fülkék felől, elkezdtem mosni a kezeimet. A tükörből láttam, ahogy az egyik takarítónő sétált, majd rám nézett és megállt. Ledöbbent, és majdhogy nyitott szájjal mozdulatlanul bámult. Majdnem elröhögtem magam ezért lenéztem, de eztán már kezdet kellemetlen lenni a helyzet számomra (ő nem zavartatta magát). De ez még nem volt elég, oda hívta a másik takarítónőt, és az is megállt az ajtóban majd bámult. Először úgy néztek, mint akik közölni akarják velem, hogy ez a női wc, aztán már semmit nem tudtam leolvasni az arcukról (rájuk sem akartam nézni), egyszerűen elsétáltam, a két nő közt, akik még akkor is bámultak, és az után is.

Paul Walker emlékére (1973-2013)

 Mint szerintem már sokan tudjátok, Paul Walker a halálos iramban sztárja meghalt.
 Gondolom nagyon sokan most először halljátok/olvassátok a nevét. A haláláról már mindenki tud, nos most itt van életének egy aprócska töredéke, hogy kicsit jobban megismerjétek őt.
 Mondhatni hamarabb színészkedett mint beszélt. Először egy pelenka reklámban bukkant fel, majd egész gyerekkorát végigkísérték a reklámfilmekben való szereplések. Megalapozott útja volt a színész élet felé.
 A legtöbb fiatal iskola után szórakozni ment, de ő kicsit kilógott a sorból, hiszen forgatásokra járt, és építgette karrierjét.

Pár dolog:

- Szenvedélye a tengerbiológia volt.
- Rebecca nevű ex barátnőjétől van egy lánya Meadow aki 1999-ben látott napvilágot. 

- A National Geographic Channel-el dolgozott együtt egy műsorban (expedíció a nagy fehér nyomában), amelyben 11 napig fehér cápákat kutatott egy legénységgel (Mexikó partjain).
- Sokszor jótékonykodott földrengések sújtotta helyeken.
- Volt egy Cowboy nevű lova.

Őszinte részvétem hozzátartozói felé.

Nyugodj békében R.I.P.

 Sziasztok!
 Mostanában nem igazán írtam bejegyzéseket, és ilyet amit most fogok még régebben írtam.
 Nos a mai napom őrületes volt. Nem is tudnám egy szóval jellemezni.
 Átlagosan indult mint a többi. Reggel felszálltam a buszra felmutattam a bérletem, és leültem (ez már átlagon felüli, mert volt ülőhely o.O). A végállomáson leszálltam, majd mentem a trolira. Kerestem a bérletemet. majd HOPPÁÁÁ. Nem találtam. Pont jött a troli szóval felszálltam, és tovább kerestem. De sehol sem volt. Leszálltam majd egy ellenkező irányba tartó járatra szálltam fel. Elmentem a marstérre(végállomás). Majd megkértem egy sofőrt, hogy kérdezze már meg azon az adó vevőn (vagy min..amin a sofőrök kommunikálnak egymással), hogy nem találtak-e egy bérletet azon a buszon amivel én mentem. De azt mondta, hogy ilyenre sajnos nem használhatja azt az adó vevőt (értitek).
 Szóval az információs pulthoz mentem. De ott csak egy telefonszámmal szolgálhattak. (eközben nekem már nagyban zajlott az első órám)... Pénz nincs a telefonomon szóval nem mentem sokra a telefonszámmal. Felhívtam anyumat, hogy megkérdezzem ő hol van (őt tudom hívni). Mondta, hogy mindjárt a munka helyére ér (Anna fürdő). Szóval arra vettem az irányt, hogy anyu telefonjáról felhívjam a kapott számot.
 Anyu már nagyon idegeskedett, elképzelése sem volt arról, hogy mi történhetett (nem akartam neki elmondani, biztos voltam benne, hogy a buszon eshetett ki a zsebemből a bérletem és a diákigazolványom, mert emlékeztem, hogy reggel még felmutattam a buszon).
 Majd végül hallotta a telefonon folytatott beszélgetésemet szóval megtudta. (még jobban aggódott ugyanis 5 hónapja (kb) ellopták a táskámat(minden iratommal együtt), és még csak épp 1 hónapja van meg az új diákom már is eltűnt). Elhihetitek én is nagyon paráztam :(
 Szóval felhívtam a tisza volánosokat, és ott mondták hogy a busz most megy oda hozzájuk, megkérdezik a rádió izén, hogy találtak-e bérletet, és majd hívjam fel őket 20 perc múlva. Itt már biztos voltam benne hogy nem érek be az 1. órámra :( (pedig nálam volt az osztály mind a 2 szekrénykulcsa, és aggódtam hogy a többiek nem tudják betenni a cuccaikat miattam).
 20 perccel később felhívtam őket ismét, és mondták hogy még nincs meg a bérletem, hívjam őket 1 óra múlva. Anyunak nem mondtam meg, hogy nincs meg a bérletem, csak annyit mondtam, hogy még nem nézték meg. Majd elindultam a suliba, nem akartam sokat hiányozni. 2. órára be is értem. A sírás kerülgetett, de át akartam ölelni barátnőmet, és amint megláttam oda is mentem hozzá, alig bírtam ki sírás nélkül, majd amikor átöleltem, elsírtam magam. És elmondtam neki mi történt. De a könnyeim csak úgy folytak. Oda jött hozzánk 2 tanár is, nagyon aranyosak voltak. Majd mentem órára.
 Többször kijártam a wc-re mert folytak a könnyeim. Miután kifogytam a könnyekből, úgy döntöttem jó kedvű leszek, és elhiszem hogy hamarosan meg lesz a bérletem. És felidéztem azt az érzést amikor hasonlóan hagytam el az irataim, majd visszakerültek hozzám. Azt az érzést ami nagyon boldoggá tett.
 Suli után visszamentem anyuhoz a munkahelyére és onnan felhívtam ismét a telefonszámot. Majd közölték a JÓ HÍRT. Meg lett a bérletem :$

 Szóval ennyi volna, és ez csak a napom fele volt. De ez az a része amit szerettem volna megosztani veletek. Még mindig hihetetlennek tartom magam amiért, ez már a második alkalom hogy hasonlóan hagytam el a bérletem, és nem tanultam belőle. Legalább ti tanuljatok belőle :)

Hálásan köszönöm annak aki leadta az irataimat :) 

Az első halloween-em

 Még sosem volt alkalmam megünnepelni a halloween-t de most végre volt rá lehetőségem.
 Legjobb barátnőméknél(Szimi) voltam algyőn. :) Kifestettük egymást (Szimi, a húga és én), kimentünk az erdőbe fényképeket csinálni :D Majd visszamentünk hozzájuk, és házimozin néztünk 2 horror filmet, majd utána egy könnyed romantikus filmre is időt szántunk.
  Nagyon jól éreztem magamat. Szimi anyukája nagyon finom sütit és vacsit csinált :3
 Ugyan cukorkát kéregetni nem voltunk de minden nagyon jó volt :D

Képes idézetek

 Sziasztok csináltam pár idézetes képet :) Én csináltam, szóval ezeket tuti nem láttad máshol ;)

Papírgyűjtés

 Ma volt papírgyűjtés a suliban :) Mint minden évben idén is rengeteg papír halmozódott fel, hiszen társasházban lakunk, és dögivel hozzák a szórólapokat/újságokat. :) No és az általános iskolai tankönyveimet is előhalásztam(nincs már rájuk szükségem) és így 156 kg papír gyűlt össze :)
 Szerintem ez elég szép kis szám. Persze amikor általános iskolás voltam, ennél 3-4x több papírt gyűjtöttünk(fejenként), mert akkor nem csak a sajátunkat vittük, hanem házakhoz is becsöngettünk, és talicskákkal jártuk az utcákat :) Szép emlékeket hordoznak magukkal a papírgyűjtések, számomra :)

Ami az egyiknek szemét, a másiknak kincs

 Elgondolkodtatok már valaha is azon, hogy mi az ami tényleg vicces? 
 "Ami az egyiknek szemét a másiknak kincs" < hogyha kicsit átfogalmazom, akkor ez akár azt is jelentheti hogy "amin az egyik nevet azon a másik sír". Igaz? Szerintem ez így reális. 

 Szóval hogyha van egy személy az iskolában(vagy egy nagyobb közösségben akár munkahelyen) akit kicikizünk valamiért. És ő akkor nevet rajta, biztos hogy otthon is nevet rajta? 
 Tegyük fel, van valami amit ő(a csúfolt személy) nagyon szeret, tiszta szívéből, és azzal a valamivel viccelődünk. Akkor az fáj neki? Őszintén nevet rajta? Velünk nevet? Vagy az a valami, amit ő nagyon szeret, már a részévé vállt, és ha azon a valamin nevetünk, rajta nevetünk? Mi van akkor ha ezen elgondolkodunk? Mi van hogyha mindenkinek végig megy ez a gondolatmenet a fejében? Talán kevesebb fájdalom lenne a világban? Az biztos, de kevesebb nevetés is. Mert ha nincs amin sírjon az egyik akkor nincs amin nevessen a másik. És megszűnne a viccelődés. 
 Mindenkinek van olyan pontja amit fáj ha eltalálnak. De néha hagyni kell, hogy eltalálják. Ettől talán erősebbek lesznek majd azok a pontok. És talán több nevetés lesz a világban :)

 Persze ez is csak egy körbe ért gondolatmenet. Mert ugyan ott vagyok ahol elkezdtem :) 
"Amin az egyik nevet, azon a másik sír"

 A lényeg úgy is az lesz a végén, hogy erősnek kell lenned, mert mindenkinek van gyenge pontja, viszont ha jól kezeled akár erősség ként is használhatod azt :) 

 Annak aki végig olvassa, sajnálom, hogy raboltam az idejét :) csak ilyen kedvemben voltam, hogy megosszam az egyik ilyen gondolatmenetemet :) 

ask.fm beszólások 2

 Sziasztok! :) Már régen kértétek, hogy csináljak még 1 ilyen bejegyzést, szóval tessék ;)

Idézetek képekkel