Az álomsztori

 Szimivel beszélgettünk facebookon és született egy kis ötletünk, amit én most ide szépen le is írok :D

 Csöng a telefonom, ránézek az órára, hajnali 2. Ki hívhat ilyenkor. Felveszem a telefont.
-Haló? -Fáradtan szólok bele a kagylóba, és várom a választ a túloldalról.
-Szia Maja, ügye te most Los Angelesben laksz? -Olyan ismerős ez a hang.
-Öööö igen, de ki vagy? -Félve kérdezem mert néha, ki szokták deríteni az utálóim a telefonszámomat, és zaklatnak. Idén már ez az 5. számom.
-Szimi vagyok. Tudod.. középsuli, meg együtt laktunk. -Szimi o.O Nem hiszek a fülemnek... Nagyon rég hallottam a hangját. Régen rengeteg időt töltöttünk együtt, csak aztán mind a kettőnknek beindult a szekér, és nagyon elfoglaltak lettünk. Ő leszerződött egy kiadóhoz, és most adták ki a 4. könyvét, amit meg is filmesítenek hamarosan. Én pedig szintén leszerződtem egy kiadóhoz, csak én egy zeneihez. Idén nyáron lesz egy turném.
-Remélem nem hívtalak későn, gondoltam még csak este nyolc hátha ébren vagy. -Szólal meg Szimi rémülten. A jelek szerint megfeledkezett az időzónákról.
-Ööö valójában itt hajnali kettő van. -Szólalok meg fáradt rekedtes hangon, majd megköszörülöm a torkom, és folytatom. -De semmi gond, a te hívásod, bármikor szívesen fogadom.
-Ohh bocsánat. Ööö csak azért hívtalak mert hamarosan lesz egy dedikálásom LA-ben, és jó lenne összefutni. -Hirtelen felszabadul bennem minden emlék :) a 2013-as szilveszter, és a sok közép iskolai hülyülésünk.
-Naná! Mikor jösz? -Kiáltok fel izgatottan. Majd kimegyek az előszobába mert, nem akarom az igen mélyen alvó páromat felébreszteni.
-Jövőhét pénteken. Ottani idő szerint délután 5-kor landolok a reptéren.
-Kimegyek eléd.... Hallod? -Egy zseniális ötletem támad. -Akár nálunk is aludhatnál, úgy is van pár vendégszobánk.
-Ohh, ez remek lenne. Megköszönném. Kifizetem.
-Kifizeted? Viccelsz, emlékszel, hogy akkoriban, folyton befizettél helyekre, meg meghívtál kajálni, és még sorolhatnám... ennyivel jövök.
-Rendben van. -Szólal meg nagyon boldogan. -Akkor jövőhéten találkozunk a Los Angelesi reptéren, délután 5-kor.
-Okés. Ha van valami változás hívj. Jó éjt :)

1 hét múlva

 Mivel Szimi nem hívott, így gondolom nem következett be semmi változás. Lassan 5 óra, szóval el kéne indulnom. Nem tudom melyik autóval mennyek. A nagyobb autók olyan felvágósak, de a párom mindig azt mondja hogy minek vannak ha nem is használom őket. Ennek ellenére most az Audi A3-assal megyek. Nem felvágós és kényelmes :) Ezt szeretem ebben az autóban. Amikor kis tinédzser voltam mindig egy ilyenről álmodoztam, szóval most ezt ki is használom. 

 Bedobálok minden fontos cuccot az egyik táskámba. Üccsi, igazolvány, jogsi, és némi pénz. Beszállok az autóba, és elindulok. A párom, egy forgatáson van, de megbeszéltem vele, hogy mikor jön Szimi, és, hogy nálunk alszik. Sosem bánta ha valamelyik barátom átjött, és nálunk töltötte az estét. Nem az a féltékeny tipus, meg amúgy is ő is sűrűn eljár szórakozni. 

 Elég jó a forgalom, és ez nagy szó erre felé. Háromnegyed 5 van. Ajjajj lehet hogy szokásomhoz híven most is késni fogok... :/ De mivel elég jól haladok, max csak 5 percet.
 Rohanva szállok ki a reptérnél, és szemeim Szimit keresik. Nagyon rég láttam. Egyáltalán meg fogjuk egymást ismerni. Remélem hasonlít a könyvei borítóján lévő fényképére :)
-Maja? -Az ismerős hang megszólal mögöttem. Megfordulok.
-Szimiiii :D -Szinte visítva mondom a nevét, és átölelem.
-Hogy vagy? Mi van veled. Mesélned kell! -Hirtelen szóhoz se jutok, tényleg sok mindent tudnék mesélni, de szívesebben hallgatnám, hogy mi van vele.
-Hol vannak a cuccaid? -Nézek rá rémültem.

-Itt vannak a kezemben. -Ránézek a kezében lévő miniatűr bőröndre, és csodálkozom.
-Ez? Ez minden? -Majd elmosolyodom, tuti hogy nagy bevásárlást tervez, ezért hozott ilyen kevés cuccot magával.
-Igen ez minden. Tudod milyen vagyok. Úgy is kell pár új cucc. -Na ná :) Szimi semmit sem változott :D Ami nem is baj. Oldalra nézek, és észreveszem, hogy egy paparazzó épp lencsevégre kap minket. Szimi is észre veszi, majd megszólal.
-Jajj el is felejtettem, hogy itt Amerikában, vannak paparazzik. Európában, még mindig nem divat az ilyen. -Mosolyog és integet a kamerának. Majd megfogom a kezét és magammal ráncigálom az autóig.

-Óvatosan, ezek a bolhából is elefántot csinálnak :) Mondjuk néha élvezem, de nem vagyok olyan hangulatomban. -Amint az autóhoz érünk, ellepik a környéket a paparazzik.
-Te hívtad őket? -Szimi rámnéz.
-Őket nem kell hívni, akkor is megtalálnak. -Válaszolok, majd átkarolom, és fotózkodok vele. Pár kérdést is feltesznek. Csak annyit mondok angolul, hogy "gyerekkori barátom, de valószínűleg ismeritek hiszen, világhírű író". Ezután elindulunk.
-Fáradt vagy? -Kérdezem.
-Nem igazán. Inkább izgatott vagyok, nagyon érdekel a város.

-Ha gondolod körbevezetlek. -Szimi csak bólogat, és közben csodálva nézi a betonfalakat.
-Ez a része nem olyan szép. Kevés a fa.
 Körbevezetem Szimit a városban, majd megmutatom neki a házunkat. Van pár kutyánk, a párom imádja őket, meg persze én is. Amint belépünk az ajtón a kedvenceink lerohannak minket. Körbeszaglásszák Szimit, aki közben megsimogatja őket.
-Annyira édesek. -Én is lehajolok a kutyákhoz, és megszeretgetem őket. Megmutatom Sziminek a szobáját.

-Nagyon szép házatok van.- Jegyzi meg.
-Köszönjük. -Közben, kinyitom a vendégszoba ajtaját. Szimi ráugrik az ágyra, és megszólal.
-IMDÁOM. -Elröhögöm magam.
-Mi van? -Kérdezi nevetve.
-Semmit sem változtál :D
-Hát te sem ;)

-Nah pakold el a cuccaid úgy ahogy neked kényelmes, majd utána megmutatom a ház többi részét. -Már késő van ahhoz, hogy bárhová is elmenjünk, de majd holnap, bevásárlás, meg minden.

Bevásárlás

 Reggel amikor felkelek, szokásomhoz híven félmeztelenül rohangálok a házban, mert a felsőm alvás közben valahogy mindig lekerül. Örökmozgó vagyok. Bemegyek a fürdőszobába, megmosakszok, majd egy törölközőt terítek magamra. A folyosón alvó kutyákra nézek. Had lustálkodjanak. Előveszek egy konzervet, és megtöltöm a táljukat. Egyszer csak valami kis zörejt hallok.

-Maja? Te vagy az? -UHHH Szimi az, teljesen ki ment a fejemből, hogy ő itt van. Megcélzom a szobát, hogy gyors berohanjak, és felkapjak valami felsőt. Nagy lendülettel rohanok, a fürdőszoba előtt, ahol természetesen kilocsoltam egy kis vizet. Elvágódom a folyosón. Mázlimra a törölköző rajtam maradt, így takarja amit kell. Szimi meglát, és elröhögi magát. 

-Mi az gyömbért láttál? -Ohh el sem hiszem hogy emlékszik még arra az esetre. Amikor középsulisok voltunk, az egyik üzletben vásároltunk. Tudni illik nekem a kedvenc italom a gyömbér. Amikor az üzletben sétálgattunk, megláttam egy rakat ilyen üdítőt, majd elkezdtem feléjük rohanni. És a bolt közepén dobtam egy nagy hátast. Tehát ezért kérdezte ezt Szimi. Feltápászkodok a földről közben a törölközőmet fogom, hogy ne essen le. Szimi még mindig röhög.
-Ez nem vicces. -Majd én is elnevetem magam. Elindulok a szobám felé. Felöltözök, majd a konyhába megyek, ahol Szimi már vár. Megnézem milyen kaja van a hűtőben de semmi érdekes.
-Mi lenne ha elmennénk egy kávézóba? -Vetem fel az ötletet.

-Rendben van. De nem szeretem a kávét. -Jelenti ki.
-Az nem baj én sem. Reggelizni gondoltam.
-Nem mondod? :D -És megindulunk, most a BMW X6 kulcsát akasztom le a fogasról.
-Most ez komoly? -Néz rám Szimi.
-Mi? -És rámutat az X6-ra.
-Ohh hát, tudod mennyire imádom a nagy autókat.
..........
 A kávézóban megreggelizünk, miközben a paparazzik örömmel lebzselnek rajtunk. A régi szép időket idézzük fel. Kifizetem a reggelit, és a kocsi felé vesszük az irányt, amikor egy rajongó odafut hozzánk, és fotót kér tőlünk. Mi pedig, átkaroljuk a lányt, és mosolygunk. Majd, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is megy. A rajongók nem szeretik zavarni kedvencüket, pedig igazán nem fáradtság beszélgetni velük. De néha izgalmukban megszólalni se mernek.
 A bevásárlóközpontba megyünk, elvégre kell Sziminek pár új cucc. Közben üvöltetjük a zenét. És hangosan énekelgetünk.
 Körbejárjuk az egész áruházat, miközben pár rajongónak autógrammot osztogatunk, és pózolunk velük, pár kép erejéig :) Jól érezzük magunkat.

Nah jól van azt hiszem ennyi elég. Nem ragozom tovább ezt a kis sztorit... Eredetileg tegnap hajnali egykor írtam, ma pedig kijavítottam a hibákat, habár elképzelhető hogy így is hagytam párat :) Tehát ez a mi kis álomsztorink Szimivel :D