A p*fátlanságnak is van határa! :O

 Ma tömve volt a busz amivel hazajöttem, én és az egyik barátnőm, leültünk, de nagyon sokan állva maradtak, viszont nem foglalkoztam vele, mert teli volt a kezem. Örültem neki, hogy le tudtam ülni.
 Egyszer csak hallom ahogy egy néni nagyon hangossan beszélget egy bácsival. Valami ilyesmit mondott "Ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, nem hogy engednék leülni az időseket" 
 Úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok ezzel, mert számomra ez "sértő" volt. A barátnőm mondta, hogy amúgy rólunk beszélnek, mondam neki, hogy tudom. És mondtam a barátnőmnek, hogy igazán meg tudna kérni az a néni normálisan is, akkor biztos átadnám a helyem. Erre egy másik hölgy is beszólt, idézem "ezt kérni kell?!".. Meg mondtam a hölgynek, hogy nem egyszer átadtam már a helyem, de most nem volt kedvem, mert teli van a kezem, és amúgy is meg lehetne normálisan kérni.
 Végül, hogy örüljenek... felálltunk.. a panaszkodós néni leült.. és a másik ülőhely teljesen üres volt végig a tömött buszon.
 Most viccen kívül sosem voltam ilyen "tiszteletlen", de javítsatok ki ha tévedek, én úgy látom, attól függetlenül, hogy fiatal vagyok, még velem is lehet normális lenni.
 Tényleg nagyon sokszor adtam már át a helyem.... És nem azért hogy most "felvágjak" de pont ma adtam egy koldusnak a tízóraim... (Szimi meg adott neki pénzt) ...Tudom nem valami nagy dolog ... de én sajnos azon az elven működök, hogy "adok kapok" .. tiszteletlen volt velem a néni, hát sajnálom de én is az voltam. Persze nem szidtam, és egy csúnya szót sem ejtettem ki a számon. 

 UÍ.: Sose volt még ilyen, hogy így "visszaszóltam" volna (pláne egy idősebb embernek), de mivel szerintem jogosan háborodtam fel... nem bánom.. (egy kis bűntudatom van... nem értem, hogy miért)