Tudom nagyon rég írtam, de most akadt egy kis időm, hogy leporoljam blogom régi kis polcait, és valami újat tegyek rá.
Sokan közületek tudják, hogy jártam Németországban a nyáron. Bátyáimat látogattam meg. Remek időt töltöttünk együtt, élveztem, szép emlék marad számomra.
Életemben először ültem repülőn ami emlékezetes marad, ha más nem a lenti kis sztori miatt.
Most viszont a lényegre térek, hisz sokan nagyvalószínűséggel a sztori miatt kattintottatok erre a linkre.
Tehát repülőgép a helyszín. 3-as ülések voltak. Én ültem az ablaknál, mellettem egy kislány, és ő mellette pedig az anyukája. Néha beszélgettem velük, de leginkább ámultam és bámultam. Nagyon élveztem az utat. Rettentően jó érzés repülni. Számomra egyáltalán nem olyan mint egy buszozás. A repülőút vége felé (ami megjegyzem két órás volt), megkérdeztem a mellettem ülő kislányt hogy hívják.
- Antónia. - Válaszolt.
- Nahát ez nagyon szép név. - Reagáltam.
- Kérdezd meg te is az ő nevét. - Az anyukája szólt a kislánynak, aki teljesítette a kérést.
- Maja vagyok. - Válaszoltam. Anyukája érdekesen nézett rám.
- Maja? - Kérdezett vissza. Gondoltam biztos nem hallotta még ezt a nevet.
- Igen Maja vagyok, mint a méhecske. - Mosolyogtam, de még midnig nem tűnt el az ámulat a nő arcáról.
- De hát az lány név. - Bökte ki végül.
Hát képzelhetitek a helyzet milyen ciki volt :'D Majd közöltem, hogy tudom, és pánikra semmi ok. Nem voltak gonosz szüleim akik lány névvel láttak el egy fiút, mert lány vagyok. :D Örök emlék. :D
Remélem tetszett ez a kis sztori, és nem bántátok meg, hogy elolvastátok.
