Ebben a bejegyzésben személyes tapasztalataimat szeretném megosztani veletek legutóbbi műtétemről.
Manapság egyre divatosabb a bölcsességfogak eltávolítása a fogorvosok körében. Mondanám, hogy alaptalanul gonoszkodni akarnak, de sajnos ha ilyen beavatkozást ajánlanak annak oka van.
Szeretem a fogaimat, (még ha nem is a legtökéletesebbek) ezért sűrűn eljárok fogorvoshoz (ezek után nem fogok). A házi fogorvosom beutalt röntgenre, ami után megállapította, hogy a bölcsességfogaim elhelyezkedése nem épp megfelelő, és később amikor nőni kezd komoly problémákat okozhat (gyulladás, és többi fog előrébb tolása).
Ezért azt tanácsolta, hogy mihamarabb távolíttassam el a bölcseim. Beutalt műtétre. Mondani se kell, hogy az első műtétem után KATT nem sok kedvem volt még ehhez is. Úgy döntöttem, hogy kettesével szedetem ki őket(ezt jobban ajánlották).
2015.11.16. /Hétfő (ezt olyan American Horror Story-s stílusban olvasd fel magadban, úgy hatásosabb)
Délelőtt 10 re kaptam beutalót, 11 kor be is hívtak. 5 érzéstelenítő injekciót kaptam. 2 alsó bölcsességfogamhoz, 2 a felsőhöz, és egy a szájpadlásomba (auch.. igen ez fájt a legjobban). Elkezdett hatni az érzéstelenítő. Belül az arcom véletlenül ki is haraptam, mert a fogaim közé folyt.Öblögetnem kellett valami fertőtlenítő folyadékkal, majd rám terítettek egy varázsleplet ami megvéd a baciktól. Aztán a doktornő elkezdte a munkálatokat. Az alsó lehetett az első "szerencsés". Sajnos még az álkapcsomhoz ragaszkodott. Nagyon meggyűlt vele a bajunk(habár én próbáltam aludni, és úgy tenni mintha ott se lennék). Ugyan érezni nem éreztem de hallottam a csont ropogását, és az iszonyatos fúró hangját. Világéletemben szerettem a fogorvosokat, sose féltem, de azt hiszem a történtek után ez meg fog változni kicsit. Tehát az alsó fogam nagyon ragaszkodott, és ketté kellett fúrni ahhoz, hogy ki tudják szedni. Kitisztították az üreget, majd összevarrták.
A felső következett. A számat nagyon szétfeszítették(azt hittem elszakad) ami azzal jár, hogy még most is sebes a széle. Nehezen fért hozzá a doktornő, és mondott olyan biztató dolgokat, hogy nem is látja hol kéne vágni(viccelődött..azt hiszem), de végül szerencsésebben ki tudta szedni mint a másikat. Sokkal kifejlettebb fogról van szó mint amilyen az alsó volt. Egészben kijött aminek örülök(meg tartottam, mérföldkő gyanánt). Szintén kitisztították az üreget, majd összevarrták.
Azt hittem ezzel túl voltam a harcon de nem. Ekkor kezdődtek szenvedésem napjai.
Tanácsok:
- Mielőtt ilyen műtétre mész egyél össze vissza mindent ami jól esik (minimum egy hétig úgy sem teheted majd)
- Vedd magad körül olyan emberekkel akik nagyon szeretnek és pozitívak.
- Ne becsüld alá, attól, hogy rutinműtét igencsak fájdalmas.
- Lelkileg készülj fel!!!!
- Szedj sok c vitamint. (ha hiszed hanem a sebek gyógyulásában is segít)
- Olvastam, hogy ilyenkor 4-5 napig nem szabad tejtermékeket enni(HAH vicceltem, enni nem tudsz) inni. Az én orvosom azt mondta, hogy lehet csak mindig mossam a fogam.
- Állítólag öblögetni sem szabad a műtét után, mert nem fog megalvadni a vér, és így lassabban fog gyógyúlni (és azt senki nem akarja)
- Fogat moshatsz, úgy értem KELL mosnod fogat (jah ilyenkor öblögetsz.. mindegy is).
- Amíg hat az érzéstelenítő ne egyél. (de hát nem is tudsz..)
- Textíliába csavarj jég akut, vagy bármi jeges dolgot, és azzal borogasd 15-20 percig, majd 15-20 perc pihi, és megint. Nekem ez nem vitte le a duzzanatot, de azért próbálkoztam vele.
- CATAFLAM < így hívják a kedvenc cukorkád. (nekem napi kettő volt szükséges)
 |
| Előtte még nagy jampi voltam... |
Hétfő: Műtét után amíg hatott az érzéstelenítő elég jól elvoltam. Aztán amint kiment a hatása egyre kellemetlenebb lett. Az arcom egyre jobban feldagadt. A számat alig bírtam kinyitni, de muszáj volt, mert szájzárat ügye senki sem akar. Muszáj volt fájdalomcsillapítót bevennem, de nem akart hatni.
Kedd: Az arcom nagyon csúnyán feldagadt. Lüktetett, feszített. Nagyon kellemetlen volt. Próbáltam enni, de igazából csak azért ettem, hogy valamiben oldódjon a fájdalomcsillapító és a vitamin. Csak vizet ittam. Jegeltem az arcom, de a duzzanat nem akart lentebb menni.
Szerda: Ezt a napot nevezném ki holtpontnak. Eléggé letört voltam, mert nem számítottam ennyi gyötrelemre. Azt hittem kedden már dalolászva megyek iskolába, de ügye hinni tudjuk hol kell. Este felé kezdtem jobban érezni magam, de fájdalomcsillapító nélkül ez nem ment volna.
Csütörtök: Ez van ma. Hajnali 2 kor felkeltem a fájdalom miatt, és be vettem "a kedvenc cukorkámat". Reggelre már jobb volt. Úgy érzem végre a gyógyulás útján vagyok. A duzzanat kicsit visszahúzódott. Még mindig gyulladásban van az érintett hely, elég forró, de úgy érzem rendben leszek.
Az egész hétvégét pihenéssel töltöm majd. Hétfőn megyek varrat szedésre. 6 hét múlva újra kellene csinálnom a másik oldalt, de úgy döntöttem, hogy jegelem egy darabig a dolgot. Nézzen bárki gyávának vagy gyengének. Állok elébe. Nekem erre most nincs elég lelki erőm sem időm. Majd rááldozom valamelyik szünetemet. ☺
Így elolvasva elég rövidnek tűnik, habár számomra ez a hét komoly veszteség(és még nem ért véget). Nem tudtam énekelni igazán, és lelkileg abból táplálkozom. Tehát eléggé megvágott a dolog. Enni sem tudtam normálisan, ami meg azért rossz mert testileg táplálkozom abból :'). Nem tudtam iskolába menni, ami szintén gyötrelmes számomra, mert nagyon szeretek sulizni, és már csak másfél évig élvezhetem iskolás éveimet.
Ha egy ilyen műtét előtt állsz, sok sikert neked, és kívánom, hogy zökkenőbb mentesen menjen mint nekem!
Nincs más hátra, mint tovább előre!!
