Műtét (pilonidalis cysta)

 Régebben elkezdett fájni a fenekem, de nem volt vészes. A számítógépes székem egy puhábbra cseréltem, és el is múlt a fájdalom. Majd április(2014) elején elkezdett fájni ismét. Nem tudtam miért fájhat. Arra gondoltam, hogy megrepedhetett a farokcsontom (habár nem estem rá). Elképzelhetőnek találtam azt is, hogy porcleválásom van. Majd egyre jobban elkezdett fájni. Semmi nem látszott, még csak piros sem volt. Elmentem a háziorvoshoz, ő se tudott többet mondani. Írt fel gyulladáscsökkentő gyógyszert és krémet. Azon a délután jobb is lett egy picit. De estére ismét fájt. Próbáltam kordában tartani a fájdalmamat, mert sok dolgom volt. (pl.: fűkaszával végigmenni egy óriási területen).
 2014.04.19.-én délután Szerbiába mentünk autóval. Kellemetlen volt mert ülnöm kellett, és addigra már lassan az is komoly problémát okozott. Majd amikor hazaértünk, még jobban fájt. Megnéztem, és bepirosodott. Nem tudtam ülni, és már a járásban is akadályozott. Csak annyit tudtam, hogy ott valami nagyon bedurrant. Két okom volt sírni. Rettentően fájt, és rettentően féltem, mert nem tudtam mi az. Aznap este bementünk az ügyeletre. Megnézték, és egyből rámondták, hogy Pilonidalis cysta. A doktornő mondta, hogy feltárásra még alkalmatlan. (nem tagadom folytak a könnyeim, meg voltam ijedve).
Kaptam beutalót a sebészetre 22.-e keddre. Keddig rengeteget szenvedtem. Cataflam-ot kellett szednem, hogy tudjak aludni, vagy egyáltalán létezni. Kenegettem hűsítő krémmel, de már késő volt, nem használt.
 Kedden nagyon izgultam. Nagyon féltem, mert tudtam, hogy felvágják. Biztos voltam benne, hogy nagyon kellemetlen lesz, mert már csak a puszta lét is fájt, nem hogy még ha hozzáértnek meg felvágják. Röpke 3-4 óra után behívtak. Lehúztam a nacit félig, és felfeküdtem az ágyra. Azt mondták, hogy nagyon szép. Gondolom ez az orvosoknál valami szakkifejezés arra, hogy milyen ronda kinövés. Helyi érzéstelenítőt kaptam. Valami extra hideget. Olyan érzés volt mintha lávát öntöttek volna oda. Majd elkezdték. Annyira fájt, hogy szinte ordítva elkezdtem bőgni. Újfajta fájdalommal néztem szembe, ami borzalmas volt. Nem bírtam. Azt hittem ottmaradok. Majd látták, hogy ez így nem lesz jó, így kaptam szuris érzéstelenítőt (négyet a duzzanat köré). Utána már nem éreztem sokat. Azt mondták azt hitték kevesebb genny van benne.Körülbelül 2 centis (8 centi mély) nyílt sebet hagytak ott kötéssel és csíkkal, hogy tisztuljon a seb. Pilonidalys cysta tályoggal.
 Mit ne mondjak. A beavatkozás után se volt kellemesebb mint előtte. Ülni rettentően fájt. Állni és mozogni se volt kellemes. Aznap is bevettem egy cataflamot. Estére tűrhetőbb lett a fájdalmam. Másnap megint mennem kellett. Akkor is jól megnyomkodták. Az is nagyon fájt. Aznap is be kellett vennem egy cataflamot. Majd azt követő napokon, kötéscserékre kellett járnom. Nem voltak kellemesek, de ahogy gyógyult a seb annál tűrhetőbb volt.
 Aztán egyszer csak közölték, hogy begyógyult. Azt mondták, hogy körülbelül egy hónap múlva menjek vissza időpontért. Ekkor semmi fájdalmam nem volt.
 Az elmúlt napokban, kicsit bepirosodott, és minimálisan fájt. Kamillában ültem, és kenegettem. De úgy döntöttem, hogy ma a biztonság kedvéért bemegyek, megnézetem. Megnézték, és kérdezték, hogy mikor legyen a műtét. Az elkövetkezendő napokban, vagy augusztusban. A közelebbi időpontot választottam, mert így meggyógyul augusztusra, és szeptemberben járhatok majd suliba.
 Ma elkellet mennem, röntgenre. Holnap megyek vérvételre, majd belgyógyászatra. Altatásos műtét (2014.05.26./H) lesz, szóval alaposan megvizsgálnak, hogy a szívem bírja e a strapát. Még most is félek, ha belegondolok az egészbe.
 Kivágnak egy jókora darabot a fenekemből. Egy mély üreget hagynak majd ott nyitva. Nem varrják össze, hogy tiszta maradjon. Gondolom ismét nem fürödhetek majd normálisan. De most a fürdés a legkevesebb. Hallottam róla, milyen utána. És mondták, hogy nagyon fog fájni. Pláne amikor tisztogatják az üreget. Az nagyon fog csípni.
 Leginkább az zavar, hogy műtét közben semmi nem lesz rajtam. A mai röntgent is nehezen bírtam ki félmeztelen.
 Habár az elmúlt időszakban a fenekemet is már annyi ember látta, hogy két kezemen sem tudom megszámolni. Már igazán hozzászokhattam volna.
 Bocsánat a hosszú bejegyzésért. Ez inkább a lelkem vigasztalására szolgált.