Mostanában nem igazán írtam bejegyzéseket, és ilyet amit most fogok még régebben írtam.
Nos a mai napom őrületes volt. Nem is tudnám egy szóval jellemezni.
Átlagosan indult mint a többi. Reggel felszálltam a buszra felmutattam a bérletem, és leültem (ez már átlagon felüli, mert volt ülőhely o.O). A végállomáson leszálltam, majd mentem a trolira. Kerestem a bérletemet. majd HOPPÁÁÁ. Nem találtam. Pont jött a troli szóval felszálltam, és tovább kerestem. De sehol sem volt. Leszálltam majd egy ellenkező irányba tartó járatra szálltam fel. Elmentem a marstérre(végállomás). Majd megkértem egy sofőrt, hogy kérdezze már meg azon az adó vevőn (vagy min..amin a sofőrök kommunikálnak egymással), hogy nem találtak-e egy bérletet azon a buszon amivel én mentem. De azt mondta, hogy ilyenre sajnos nem használhatja azt az adó vevőt (értitek).
Szóval az információs pulthoz mentem. De ott csak egy telefonszámmal szolgálhattak. (eközben nekem már nagyban zajlott az első órám)... Pénz nincs a telefonomon szóval nem mentem sokra a telefonszámmal. Felhívtam anyumat, hogy megkérdezzem ő hol van (őt tudom hívni). Mondta, hogy mindjárt a munka helyére ér (Anna fürdő). Szóval arra vettem az irányt, hogy anyu telefonjáról felhívjam a kapott számot.
Anyu már nagyon idegeskedett, elképzelése sem volt arról, hogy mi történhetett (nem akartam neki elmondani, biztos voltam benne, hogy a buszon eshetett ki a zsebemből a bérletem és a diákigazolványom, mert emlékeztem, hogy reggel még felmutattam a buszon).
Majd végül hallotta a telefonon folytatott beszélgetésemet szóval megtudta. (még jobban aggódott ugyanis 5 hónapja (kb) ellopták a táskámat(minden iratommal együtt), és még csak épp 1 hónapja van meg az új diákom már is eltűnt). Elhihetitek én is nagyon paráztam :(
Szóval felhívtam a tisza volánosokat, és ott mondták hogy a busz most megy oda hozzájuk, megkérdezik a rádió izén, hogy találtak-e bérletet, és majd hívjam fel őket 20 perc múlva. Itt már biztos voltam benne hogy nem érek be az 1. órámra :( (pedig nálam volt az osztály mind a 2 szekrénykulcsa, és aggódtam hogy a többiek nem tudják betenni a cuccaikat miattam).
20 perccel később felhívtam őket ismét, és mondták hogy még nincs meg a bérletem, hívjam őket 1 óra múlva. Anyunak nem mondtam meg, hogy nincs meg a bérletem, csak annyit mondtam, hogy még nem nézték meg. Majd elindultam a suliba, nem akartam sokat hiányozni. 2. órára be is értem. A sírás kerülgetett, de át akartam ölelni barátnőmet, és amint megláttam oda is mentem hozzá, alig bírtam ki sírás nélkül, majd amikor átöleltem, elsírtam magam. És elmondtam neki mi történt. De a könnyeim csak úgy folytak. Oda jött hozzánk 2 tanár is, nagyon aranyosak voltak. Majd mentem órára.
Többször kijártam a wc-re mert folytak a könnyeim. Miután kifogytam a könnyekből, úgy döntöttem jó kedvű leszek, és elhiszem hogy hamarosan meg lesz a bérletem. És felidéztem azt az érzést amikor hasonlóan hagytam el az irataim, majd visszakerültek hozzám. Azt az érzést ami nagyon boldoggá tett.
Suli után visszamentem anyuhoz a munkahelyére és onnan felhívtam ismét a telefonszámot. Majd közölték a JÓ HÍRT. Meg lett a bérletem :$
Szóval ennyi volna, és ez csak a napom fele volt. De ez az a része amit szerettem volna megosztani veletek. Még mindig hihetetlennek tartom magam amiért, ez már a második alkalom hogy hasonlóan hagytam el a bérletem, és nem tanultam belőle. Legalább ti tanuljatok belőle :)
Hálásan
köszönöm annak aki leadta az irataimat :)
