Összegyüjtöttem pár idézetet amik hangulatomhoz illenek.:
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
A magányosság nem egyedüllét, hanem belső társtalanság - tapasztalati ismeret önmagunk elégtelenségéről.
Az egyedüllét még nem magány. Inkább a lélek diétája a társasélet nehéz lakomái közt.
Én csak magam vagyok, de sohase egyedül. Tele vagyok az egész világgal.
A magány sosem szül szerelmet - csak szükséget.
Akármilyen jó családom van (...), egyedül maradok a szenvedésben, mert senki sem éli át azt, amit én.
A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.
A magány gyönyörű, de nem olyankor, ha egyedül van az ember.
Vannak séták, amelyeket az embernek egyedül kell megtennie.
A művészet a magányos ember küzdelme az egész világ ellen.
Az emberek azért magányosak, mert falakat emelnek hidak helyett.
A magánynak is megvannak a maga előnyei. Csak éppen a tény elviselhetetlen.
- Te szereted a magányt?
- Nem, azt hiszem, a magány szeret engem.
UÍ.: bocsi hogy kicsit lehangolóak az idézetek, de most ehez volt kedvem ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése